Csongrádi Zenebarátok Kórusa

Ismét daloltunk erdélyi barátainknál

A Csongrádi Zenebarátok Kórusával a szászrégen-radnótfájai református gyülekezet énekkarának meghívására július 6-án ismét útra keltünk Erdélybe.

A két közösség első találkozására két évvel ezelőtt került sor. Ez az utazás akkor mindkét közösség számára maradandó élményt jelentett. Sikeres szerepléseinket Marosvásárhelyen, Marosvécsen, Radnótfáján, Szászrégenben ma is kedves emlékként őrizzük. Nem tudjuk a mai napig feledni azt a szerető, melegszívű fogadtatást és baráti ellátást, amit a vendéglátó családoktól kaptunk.

Az elmúlt évben közösségüket Csongrádon viszontláttuk. A radnótfájai református kórus tagjai akkor a szászrégeni római katolikus kórus tagjaival kiegészülve alkották a Szászrégeni Ökumenikus Kórust. Több csong­rádi ember még a mai nap is emlegeti azt a gyönyörű koncertet, amelyet az elmúlt év augusztusában hallottak a csongrádi Nagyboldogasszony-templomban az erdélyi és csongrádi kórusok előadásában. A tavalyi találkozás programja tovább mélyítette a családok közti kapcsolatot, s igazi barátságok szövődtek. Így nem meglepő, hogy ebben az évben ismét vártuk a találkozást.

A péntek hajnalban induló egész napos utazásunkat Nagyszalonta és Nagyvárad nevezetességeinek megtekintésével szakítottuk meg. A közel 500 km-es út megtétele után este jóleső érzés volt házigazdáinkkal találkozni, s finomabbnál finomabb enni- és innivalóikat fogyasztani.

Szombat délután, a szászrégeni evangélikus templomban rendezett hangversenyen nagy sikerrel énekeltünk. A templom csodás akusztikája igazi élményt jelentett mind az énekeseknek, mind a hallgatóknak. A műsor végén a közreműködő kórusok (ifjúsági, római katolikus, református, csongrádi) együtténeklésével felhangzó Glória kánon dallama mindenkiben örömérzetet keltett. A hangversenyt grillparti követte, ahol vendéglátóinkkal és néhány meghívott vendéggel felhőtlen, jó hangulatú beszélgetéssel, nótázással éjszakába nyúlóan zártuk a napot.

Másnap reggel buszra szálltunk és kétnapos kirándulásra indultunk vendéglátóinkkal. A két busszal utazó csoport szebbnél szebb vidékeken utazott keresztül. A Görgényi-havasok, Hargita, Gyergyó látnivalói felcsigázták érdeklődésünket egy újabb tájegység későbbi, alaposabb megismerésére. Feledhetetlenek lesznek a megállóhelyek: Parajd (sóbánya), Csíkszereda (Munkácsy-kiállítás), Gyímesbükk (Rákóczi-vár, Magyarország egykori határállomása), Békási-szoros, Gyilkos-tó, egy moldvai csángó falu, ahol csángó népviseletet viselő néni gyönyörű csángó dallamokat énekelt, életkörülményeiről mesélt. Kirándulásunk során sem maradt el az éneklés. A gyímesbükki katolikus templomban ismét hálás környezetben énekelhettünk. Szálláshelyünkön, a Rákóczi panzióban éjszakába nyúlóan, hatalmas tábortűz mellett, dalolással zártuk a napot. Nem csoda, hogy a kirándulás után éjszaka hazaérve senkinek sem kellett az álmatlansággal küzdenie.

Másnap, kedden reggel eljött a búcsúzás pillanata. Ismét dalolva, könnyes szemmel, nehéz szívvel váltunk el erdélyi barátainktól, azzal az ígérettel, hogy legközelebb Csongrádon találkozunk. Vendégszeretetüket, meleg szívüket emlékezetünkben őrizzük, s legközelebbi találkozásunkkor barátokként fogadjuk őket.

Látogatásunkat Székely György radnótfájai református lelkésznek köszönhetjük, aki az erdélyi program összeállításáról, kórusunk ellátásának megszervezéséről gondoskodott. Az utazás előkészületi munkái énekkarunk titkárára, Oláh Ferencre hárult, aki precíz időbeosztással és körültekintő szervezéssel tette emlékezetesebbé utunkat. Köszönettel tartozok a Csongrádi Zenebarátok Kórusa minden tagjának lelkes, koncentrált énekléséért, egymásra figyelő, összetartó közösségükért.

Csongrád, 2007. július 13.

Kocsis Istvánné karvezető

Csongrádiak Szászrégenben

Már hagyománnyá vált, hogy a Csongrádi Zenebarátok Kórusa évente néhány napos kirándulást tesz Erdély valamely vidékén.

Ebben az évben a radnótfáji egyházközség is részt vett a kiránduláson. A családok közti kapcsolat annyira megszilárdult, hogy szükségét éreztük a hosszabb együttlétnek.

A kétnapos kirándulás végső célja Moldva nyugati részének megtekintése volt, útvonalunk a Hargita-hegységen, a Csíki-hava­so­kon vezetett át.

Első megállónk Parajdon, a sóbányánál volt, mely kit először, kit nem tudni hányadszor, most is csodálatba ejtett.

Csíkszeredában megtekintettük a Munkácsy Mihály-képkiállítást, ahol a művész festményein és grafikáin kívül ereklyéit, dokumentumokat, valamint korabeli fotókat is láthattunk.

Csíkszeredától 47 kilométerre, Szépvíz, Comăneşti útvonalán, Bákó irányában található Gyimes­bükk. Gyimesbükki szálláshelyünk elfoglalása előtt részt vettünk a vecsernyén, majd a csongrádi kórus tartott koncertet a helybéli katolikus templomban.

Meglepő volt, hogy ez a helység, amely 1952-től Bákó megyéhez van csatolva, mennyire őrzi és ápolja anyanyelvét és katolikus hitét.

Este székely és magyar népdalokat énekeltünk, vendégfogadóink jóvoltából pedig gyönyörű tábortűz köré ülhettünk.

Másnap meglátogattuk a Gyime­si-szoros jobb oldalán még látható, egykori határszéli Rákóczi-vár romjait, melyet Bethlen Gábor építtetett 1626-ban. Később többször megerősítették, ennek köszönhetően láthattuk mi is ezeket a romokat és a magaslatból a gyönyörű tájat: a havasok völgyeiben kanyargó Tatros folyót, mely mesebeli vargabetűket leírva öleli körbe a határdombot.

A romokhoz vezető 95 lépcső tövében láthattuk a történelmi Magyarország ezeréves határát és az ezt "őrző" koronakövet, melyen sajnos csak festett kereszt volt látható. Átellenben, a másik dombon, egy 1782-ben épült régi római katolikus templomot láthattunk, melyet ha nem is használnak, de drága kincsként, örökségként őriznek a gyimesiek. A Gyi­me­si-hágón áthaladva, a Csán­gó­föld következik és ezennel egy új világ bontakozik ki előttünk: a csángó vidék házai, a festett moldvai kolostorok.

Bákótól 10 km-re található Lujzikalagor, egyike azon falvaknak, ahol az 1950-es években magyar tannyelvű elemi iskolák működtek. 1989 után Kalagorból is számos fiatal ment Magyarországra egyházi vagy világi tanulmányokat folytatni, ahogyan a munkaképes lakosság egy része is ott próbált szerencsét.

A faluban a fiatal generáció körében meglehetősen előrehaladott állapotban van a nyelvváltás folyamata, de ennek ellenére igény mutatkozott a magyar nyelvtanulásra. Az órák szabadidős foglalkozás keretében délután vannak.

Csernik Mária csángó asszony udvarában pihenés közben csángó dalokat és vallásos jellegű énekeket hallgattunk.

Utunk Piatra Neamţra vezetett, sajnos a rövid idő miatt csak az autóbuszból láthattuk a Neamţi kolostort.

Ezután átkeltünk a természeti szépségekben gazdag Békási-szoroson, majd megtekintettük a Gyilkos-tavat, melyről Orbán Balázs így vélekedik: "Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben".

Gyergyószentmiklóstól Parajd felé gyönyörű fenyvesek között kanyarog az út a Bucsin-tetőn keresztül. Alkalmunk volt még egyszer megcsodálni ezeket a természeti szépségeket, majd Korondon a fazekasok munkáját csodálhattuk meg.

Késő este, éjszakába nyúlva, érkeztünk Szászrégenbe, ebből a látnivalókban gazdag kirándulásból.

Costin Annamária, tanítónő

A couzexi Arioso kórus közös koncertet adott a Csongrádi Kamarakórussal a Magyar Napok alkalmából, amelyet a Couzeixi Kulturális Egyesület és a Magyarország-Limousin Baráti Társaság szervezett. a Kulturális Központ terme zsúfolásig megtelt, a közönség igen megtapsolta a francia és a magyar repertoárt is, főleg a közösen, két nyelven előadott énekeket.

A hangverseny után a magyarok a néptánc rejtelmeibe is bevezették a közönséget, ezáltal is népszerűsítve ennek a szimpatikus országnak a kultúráját, amelyben a zene mindenhol jelen van.

A süteményes asztalok mellett a befogadó családoknak és új barátaiknak köszönhetően, bárki felfedezhette egy ilyen típusú testvérkapcsolat gazdagságát.

Ezzel a közös koncerttel fejeződtek be az egyhetes "magyar napok", amelynek kiállítását 400-an látogatták meg, és amelynek keretében részt lehetett venni egy magyar étkezésen, és meg lehetett tekinteni Magyarország második nemzeti színházának társulatát, illenve Pécs városának bábjáték-előadását.

Néhány magyart fogadtak a polgármesteri hivatalban is, ahol (éppúgy mint a magyar busz indulásakor) ígéretek hangoztak el egy következő találkozásról, a kulturális kapcsolatok folytatásáról és a baráti szálak ápolásáról.

(Fordította: Páncél Jolán)